Az igazi tudomány olyan, mint az igazi törvények a mesékben. Figyeld meg, hogy a mesékben az emberek törvényei általában a gonoszt szolgálják. Futárt szalasztanak a falvakba, ahol a törvény kihirdettetik. Így üldözik Ludas Matyit, Robin Hood-ot, hajtják be a tizedet. Mindent az emberi törvények testesítenek meg, amivel sanyargatják a népet.
Ezzel szemben az igazi törvények a természet törvényei, amelyeket nem kell papírra vetni. Védd meg a gyengébbet a zsarnoktól! Óvd a családod! Legyél őszinte és igazságos! Sorolhatnám. Így vagyok én a tudománnyal is. Az atommag hasadása a természet törvénye, gyilkolásra használata az emberé. A szociálpszichológia egy igazi tudomány. Annak kiherélése, hogy emberek millióit manipuláljuk önös céljaink elérése érdekében már nem az.
A tudományon túl, az ördög fingja abban van, hogy emberek vagyunk. Az emberek álmodnak, éreznek, anyagcserélnek, böfögnek, és a saját álmaikat, a saját meséjüket élik. Néha ez a mese a kultúráról szól, néha a művészetről, olykor a társadalomról, tudományokról, Az emlékeinkről! És a vágyainkról! A meséd a te aspektusod, ahonnan a világot érzékeled, szemléled. Egy különleges aspektus. Persze, csak ha tudod, hogy mi a te meséd. A meséd, az egyedi aspektusod táplálja a kreativitásodat. A mesét az igazi törvények mozgatják. Azért vagy képes kreatívan üzletelni, kereskedni, marketingezni, médiázni, kutatni, vagy éppen adatokból következtetéseket levonni mert beleszővöd az álmaid, a meséid a munkádba. Ha az álmaid elfojtod, a meséid soha nem írod meg, akkor elvész a kreativitás. Vagy soha meg se találod a hozzá vezető utat. Ekkor lopsz. De hát ki álmodik arról, hogy majd milyen ügyes ötlettolvaj lesz belőle?!
Őszintén mesélni nagyon nehéz. Mindig vannak nagy szkeptikusok. Ők azok a tipikus alakok, akik a hátad mögött suttogják, hogy milyen szánalmas vagy. Ők a féltudományos sematizálók, az „olyan, mint a” klisék vitézei, az „ebben semmi új nincs, mert ezt előtted már ezren kitalálták” fitymálás műmájerei, a korrupt önigazoló mókamikulások. Egyszóval, ők azok, akiktől minden áron távol akarod, távol kell tartanod magad. Vannak, akik azt gondolják, hogy az akadályozókkal szemben is empatikusnak kell lenned. Még akkor is, ha közben elszívják életerőd, megszüntetik önbecsülésed és elveszik minden bátorságod, hogy a saját mesédet éld. Ez így már talán Gandhi szintje. Elfelejtjük, hogy Gandhi egy percig sem engedte meg az akadályozóinak, hogy eltántorítsák céljaitól. Gandhi ilyen értelemben nem empatikus volt, hanem egyszerűen csak nem hitt az erőszakban. Ha az akadályozókat elkerülöd, hogy ne vegyék el az erőd, az erőszakot kerülöd el.
Ne szolga legyél, hanem segítő. Legyen tiéd az udvari bolondok pimasz bátorsága. Tőle elfogadják őszinteségét, és eddig még egy király se akarta kivégeztetni őket. Pedig az ő őszinteségük fényében látszik egyedül, hogy a király meztelen. Akinél e bölcsesség, az érti és meg tudja értetni mással is, hogy az üzleti sikerek mit sem érnek, ha a roskatag pénz alatt meggörbül a hát. Persze közben nem baj, ha művészi szinten értesz mondjuk a bőrcserzéshez, vagy ha fordulásból eltalálod csúzlival a fácánt. Magyarul: jól végzed a dolgodat. De, akinél a bölcsesség mécsese, az nem kérkedik az erejével, és nem űz sportot a fácánok kiirtásából. Méltósággal viseli képességeit. Mondom ezt abban a korban, amikor a kérkedés kifejezetten népjelenséggé vált: sponsored by social media.
Ha egyszer sikerül elérnem a célom, és a munkám megtöltődik igazi tudománnyal, akkor a küldetésemnek még mindig csak maximum a felét teljesítettem. Másolható maradok, hiszen minden igazi tudomány közkincs. A küldetésem másik fele a meséimben van, az álmaimban, az egyedi aspektusomban, és vágyott kreativitásomban.
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!
